Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lófajták világszerte! (nektek!)

2011.05.08

  

 

    A Fríz ló fajtastandardja

Napjainkban Magyarországon is egyre több istállóban találkozhatunk fríz lovakkal. A fajta elegáns, nemes megjelenése és páratlan habitusa egyre több embert rabul ejt. Jelen írásunkban a fríz ló fajtajegyeiről és a típushibákról írunk.

Fajtatörténet

A fajta kialakulása a római korra vezethető vissza. Ekkor jelent meg a római birodalom területén egy német törzs, akik magukat frízeknek nevezték. Az általuk tenyészett fajta kisebb zömökebb volt a mai típusnál, de az alapvető fajtajegyeket már magán hordozta. Az ekkor mintegy 150cm marmagas lovat erős testfelépítés, burkolt izomzat és ívelt formák jellemezték.
Az évszázadok alatt sok változáson esett át a típus. Sokat alakítottak a felépítésen a spanyol, andalúz és az arab lovakkal végzett keresztezések. A napjainkban ismert fríz-típus a XVII. század végére alakult ki teljesen.

A fajtát a kifejezett erős testalkat miatt gyakran a hidegvérűek közé sorolják, de valójában melegvérű típusról van szó. A standard típust magasan illesztett, elegánsan ívelt nyak, erős mellkas, viszonylag rövid hát és kerek, izmos far jellemzi. A lábak kissé rövidek, erős csontozatúak, kis, kerek patákban végződnek. A rövid hátsó lábak miatt fellépése büszke, erőt és lendületet sugároz. Előnyben részesítik a kicsi, egyenes, vékony fejet és a kis füleket.

Fajtaleírás

 

További cikkek a témával kapcsolatban:

 

 

A fríz lovak egyik legbüszkébb éke a hosszan leomló, sűrű, hullámos sörényük. Ehhez párosul a dús farok, illetve a kifejezett bokaszőrzet. Színük minden esetben fekete, illetve ennek árnyalatai. A tartási körülmények befolyásolhatják a színtónust (nyárifekete), de az alapszín mindig egyszínű fekete. Korábban a vonalkeresztezésekből megjelentek sötétpej egyedek is, ám ezeket kizárták a tenyésztésből.  Kizárandóak továbbá azon egyedek is, melyeknél fehér jegyek találhatóak a testen mint pl.: a kesely lábak illetve jegyes fej (hóka, piszra, stb.). Az egyetlen megengedett jegy a homlokon lévő max. 3 cm kiterjedésű fehér csillag.

Napjainkban, mint minden fajtánál ennél is kissé változott a standard típus. A korábbi kisebb, zömökebb, robusztusabb úgynevezett „barokk” vonal mellett mindinkább előtérbe kerül egy újabb, kecsesebb, finomabb vonalú „sport” típus. Az új vonalra jellemző a vékonyabb, finomabb faj, a hosszabb törzs, a kecsesebb, izmolt test és a hosszabb, vékonyabb lábak mely a mellső végtagoknál még kifejezettebb.

Típushibák

A leggyakrabban előforduló hiba a szín tekintetében szokott előfordulni. Mint azt már korábban említettük a fríz ló fekete és jegytelen. Sem a kesely lábak, sem pedig a jegyes fej nem megengedett. A legkisebb fehér folt- kivéve a fejen lévő apró csillag - fajtakizáró ok!

Gyakran találkozhatunk lábállásbeli hibákkal, illetve nemkívánatos nyakillesztéssel is. A túl erős, burkolt izületek illetve az alacsonyan illesztett nyak nemkívánatos fajtajegyek. A csapott far korábban negatív megítélés alá esett, ám napjainkban az új típus megjelenésével mindinkább előtérbe kerül

Mindig pozitív elbírálás alá esik a dús, ápolt, tömött sörény illetve farok, bár e tekintetben nincs standard előírás. Mivel a leomló sörény a fríz lovak éke, így érthető hogy szívesen látják a bírák a kifejezettebb szőrzetű egyedeket.

A fríz lovak helyzete Magyarországon

Napjainkban Magyarországon kb.150-200 egyed található. Számuk folyamatosan bővül. Az impozáns látvány és a kifogástalan habitus együtt járulnak hozzá a fajta szélesebb körben való elterjedéséhez.
2007-ben újraszerveződött a Magyarországi Fríz Lótenyésztők Egyesülete. Az Egyesület eredetileg 2002. október 31-én alakult és célja a magyarországi fríz lovak tenyészértékének megőrzése és növelése illetve a tenyésztés-koordinálás volt. Az új Magyar Egyesület a Holland Királyi Egyesület helyi kirendeltségeként működik. A Holland Központ Egyesületünket bízta meg az itthoni állománnyal kapcsolatos adminisztratív dolgokkal, ezáltal nagyban leegyszerűsítve a távolságból adódó nehézségeket. A 2007. szeptember 10-én megrendezett szemle mérföldkőnek bizonyult az itthoni frízes életben. A holland delegáció elismeréssel nyugtázta a hatalmas érdeklődést és a kiugróan magas állatlétszámot, és bár a szemlén meglehetősen szigorúan bíráltak, biztosították az Egyesületet a teljes körű segítségnyújtásról.

Mivel a Holland egyesület koordinálja a tenyésztést az egész világon, minden egyes tulajdonosnak illetve tenyésztőnek egyesületi tagnak kell lennie, hisz a folyamatos minőségkontrollnak ez alapfeltétele. A zárt tenyésztést mi sem példázza jobban, hogy az egész világon megközelítőleg száz holland fríz tenyészmén van. Ezek az állatok egy nagyon szigorú több hónapos vizsgán esnek át melyben a küllem, a mozgás, a teljesítmény és egyben a habitus is bírálatra kerül.

Ezzel biztosítják, hogy csak a legjobbak-legjobbjai kaphatják meg a tenyészengedélyt. A Magyar Egyesület célul tűzte ki, hogy az itthoni tenyészállomány számára a tenyésszezonban biztosítani fogja a kellő mennyiségű és minőségű szaporító anyagot, hisz e nélkül lehetetlen a színvonalas tenyésztés kivitelezése. Sajnos ma hazánkban nincs engedélyes tenyészmén, így ez csak import szaporítóanyaggal valósítható meg. Terveink között szerepel a magyar frízállomány összegyűjtése és regis.

 

 

 

 

 

Kincsem élete

Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”, 1874. március 17-én született Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán. Trénere az Angliából hazatelepült Hesp Róbert volt. Kincsem apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, akit1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a Kisbéri Ménes számára. Anyja Waternymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája, 1873-ban vitték Kisbérre tenyészteni.

Kincsem karrierje 1876-ban kezdődött, Kincsem ekkor 2 éves volt.

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény cica volt, aki nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé "bogaras" és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közeléből megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.

Élete során beutazta fél Európát zakatoló vonaton. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876.junius 21. és oktober 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten.

3 évesen győzött az Osztrák Derbyn, Pozsonyban, Baden-Badenben és a Budapesti Szt. Leger versenyen is.

4 évesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. 27 versenyen szerepelt vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek. Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascont Gold Kupát. A verseny előtti napokban azonban Verneiul megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt. Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Ketten, egyes források szerint rögtön a futam után, lefutották még egyszer és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem 6 hosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Kincsem egyáltalán nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja.

5 évesen 12-szer állt rajthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.

Kincsemet 6 évesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, izületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápioszentmártonban küldték, ahol 5 csikót ellett. 3 a híres mén Buccaneer utódja, 2 pedig egy Doncaster nevű méntől született.

Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben született. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid "szünetet tartott", de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncaastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a Deutsches Derbyre, de korai halála miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, aki 1887-ben született. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált.

Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült. Gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, 13. születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben (Kincsem születésének centenáriumán) Polygamy, Kincsem 13. anyaági leszármazottja nyerte.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/11/Kincsem.jpg”.

 

 Története

Lipicai show, Johannesburgban
Spanyol lovasiskola, "Courbette" - meghajlás

A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor I. Ferdinánd német-római császár magyar és cseh király fia, II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára egy tenyésztő telepet alapított - a császársághoz tartozó Trieszt környéki köves, karszt-tetőn fekvő Lipiken (olaszul Lipizza) a mai szlovéniai Lipicán. A tenyésztő telep genetikai alapját az ott található és a középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű és Spanyolországból importált lovak és a szintén helyi kemény természetű hegyi lovak adták.[1] A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.

A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat 1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.

A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.

A tenyésztési vonalakat alkotó mének és a törzsek jelei:

  • Pluto (spanyol) Lipicai pluto.png

Pluto Senior, szürke mén 1772-ben érkezik Lipicára Dániából, a friedrichsburgi királyi ménesből, amely ebben az időben Európa-szerte ismert, spanyol vérű lovakat tenyésztett.

  • Conversano (spanyol) Lipicai conversano.png

A Conversano törzs nápolyi eredetre tekint vissza. Történt, hogy Mária Terézia idősebbik leányát, Mária Karolinát VI. Bourbon Ferdinánd nápolyi királyhoz adta férjhez. Az eseményen részt vesz Kaunitz herceg is, aki át is települ Nápolyba, és a környékbeli jó minőségű lóállományból kisebb ménest alapít, amely hamarosan a királyság legjobb ménesévé válik. Ebből a tenyészetből kerül Lipicára a fekete színű Conversano Senior, amely 1774-ben már törzsmén az udvari ménesben.

Favory Senior 1779-ben született a monarchia nehéz hámos, spanyol–nápolyi típusú udvari lovait tenyésztő Kladrubban. A tömeg növelése érdekében később többször is kerülnek ebből a ménesből tenyész egyedek a lipicai fajtába. A fakó színű Favory Senior 1783-tól került Lipicára, s ezzel a fajta egyik legeredményesebb ménvonala születik meg.

  • Maestoso (spanyol) Lipicai maestoso.png

Favoryval egy időben kerül Kladrubból Lipicára az eredeti spanyol Maestoso Senior. A kitűnő spanyol mén jó küllemével és mozgásával erőteljes törzset alapít a lipicai fajtában.

Neapolitano Senior tenyészműködésének kezdete szintén az 1783-as esztendőhöz fűződik. Ahogyan neve is elárulja, nápolyi eredetű törzsről van szó. A 13 éves, kitűnő küllemű mén nyereg alatt tette meg a hosszú utat Nápolyból Lipicára. Az akkor már szinte egyöntetűen szürke állományba fedezőménül választott pej Neapolitano csak kivételes tulajdonságainak köszönhette ezt a megtiszteltetést, amit máig fennmaradt törzzsel hálált meg a lipicai fajtának.

  • Siglavy Capriola (arab mén) Lipicai siglavycapriola.png

A törzsalapító Siglavy nevű arab mén 1816-ban került Lipicára. Marmagassága nem érte el a 150 cm-t. A mén Schwarzenberg herceg tenyésztéséből származott, mindkét szülője eredeti arab ló volt. A kis mén örökítése olyan átütőnek bizonyult, hogy törzse mai napig fennmaradt.

  • Incitato (Mezőhegyesen született) Lipicai incitato.png

Az Incitato törzs erdélyi magyar eredetű. 1802-ben gróf Bethlen Pál a bonchidai, akkor már hírneves ménesből saját tenyészete számára vásárolt néhányat az épp akkor odaérkezett eredeti spanyol lovak közül. Köztük volt a Curioso nevű mén, valamint a Capelano nevű kanca is. Kettejük párosításából született 1810 tavaszán Incitato Senior, törzsalapító mén. A rámás és jó tulajdonságokkal bíró ménre felfigyelt a mezőhegyesi katonai ménes, és 1814-ben megvásárolta.

A Tulipán törzs kitenyésztése szintén a magyar leleményt dicséri. A XIX sz. végén a Jankovich-Bésán család híres volt a lótenyésztéséről. A Bácskában található trezováci ménesében minőségi lipicai tenyészetet működtetett. Jelentőségének érzékeltetésére elég csak annyit említeni, hogy az ez időben Fogarason működő Magyar Állami Lipicai Ménes is több lovat vásárolt Trezovácról, így a ma élő összes Pluto egy itt tenyésztett törzsméntől származik, de a Maestoso és a Neapolitano törzs is innen kapott életmentő vérátömlesztést. Mégis a lótenyésztő köztudatban Trezovác neve leginkább a Tulipán törzs kitenyésztésével kapcsolódik össze, amely a Jankovichok eredeti spanyol import és lipicai kancáinak, valamint a Favory törzs Tulipán nevű ménjének alkalmazásával született meg.

Tulajdonságai

Lipicai ló a bécsi spanyol lovasiskolában
Az Osztrák–Magyar Monarchia területén létezett ménesbirtokok billogjai, lóbélyegei.

Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152–162 cm.

Külleme :A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei küllönlegesen nagyok.

A Bécsi Spanyol lovasiskola                                       1572. szeptember 12-én alakult meg a híres bécsi lovasiskola, ahol magas szintű, már-már nem is díjlovaglásra, inkább „lovastáncra” idomítják a lipicai, kizárólagosan méneket. Az első világháború előtt csak a Habsburg-családnak tartottak előadást, és tanították őket lovagolni, de utána minden vasárnap nagyközönség előtt is megnyitották. De a sok szürke lipicai mellett, hagyományosan egy sötét ló is van a többi között, bizonyítva, hogy nem csak szürke színben létezik.

A lovasiskolának otthont adó épületrészt (Téli lovasiskola) Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei szerint építették 1729-1735 között barokk stílusban. A lovasok a mai napig a tradícionális öltözetükben lovagolnak.

A "piaffe"

A lovasmutatványok eredete a reneszánsz időkre nyúlik vissza, amikor jól képzett lovakra és lovaglási technikákra volt szükség a lovas harcmodor manővereihez. A lovasbemutatókon sok híres figurát mutatnak be:

  • "Courbette" - meghajlás
  • "Levade" - a ló felágaskodik, miközben hátsó lábának csánkjai szinte a talajt érintik
  • "Croupade" - a ló a levegőbe ugrik, miközben mellső és hátsó lábait a hasa alá húzza
  • "Capriole" - a ló a levegőbe ugrik, s ezzel egyidőben hátsó lábaival kirúg
  • "Piaffe" - topogás, vagyis a ló helyben jár, gyakran két oszlop között.

Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskolája (Budapest)                                                                         Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Josipovich Zsigmond javaslatára 1933-ban Budapesten is megalakították a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskoláját, mely 1944-ig működött és a bécsi intézettel egyenrangú volt

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A fríz

(Fehr Sarolta, 2011.05.09 17:36)

A frízes képek gyönyörűek! Csak így tovább!

Kincsem

(Kis Krisztina, 2011.05.09 17:33)

nagyon jó volt a Kincsemes rész.